Ha van valami, ami Kevinen, és az Igazából szerelmen kívül állandó kelléke az ünnepeknek, az nálunk a zserbó. Nálunk "nincs karácsony ZSERBÓ nélkül" a jelszó. 

Immár 5. éve, hogy ez a nemes feladat rám hárul, és évről évre igyekszem tökéletesíteni a nagymamám zserbóját. Idén azt kell, mondjam egészen jól sikerült az arányokat eltalálni. Vékony tészta rétegek, és bőséges töltelék. 

A recept abszolút ragaszkodik a régi tradíciókhoz, így például a zsiradék zsír, és nem vaj vagy margarin. Azzal is meg lehet csinálni, de zsírral lesz az igazi. Ne féljünk tőle, használjuk bátran. Én házi kacsazsírt használtam. 

Ami még fontos, az a dió és a lekvár. Ne sajnáljuk ki belőle. Sok dió és sok lekvár kell, hogy tényleg finom legyen a sütemény. És fontos, hogy jó minőségűt használjunk, igazi diót, és nem pedig dió ízű akármit.... Na és persze a lekvárból is a házi sárgabaracklekvár az igazi. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor sincsen veszve semmi. Idén én sem főztem be sárgabarackot, viszont a piacon sikerült hozzájutnom jó minőségű házi lekvárhoz. Egy a lényeg, folyós legyen, ne dzsem.

Hozzávalók:

A tészta:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 15 dkg zsír (vaj)
• 1-1,5 dl tej
• 2 tojás sárgája (csak a sárgájára van szükség)
• 20 g friss élesztő
• 1 kk szódabikarbóna

A töltelék:

• 30 dkg darált dióbél
• sárgabarack lekvár
• 1 citrom reszelt héja
• 25 dkg porcukor

A máz:

• 6 ek kakaópor
• 6 ek porcukor
• 6-7 ek forró víz
• pár csepp étolaj

Elkészítés:

A lisztet átszitáljuk egy tálba, valamint a porcukrot is, és a szódabikarbónát. A zsírt (vagy vajat) jól elmorzsoljuk a lisztes keverékben, mintha csak egy linzer tésztát készítenénk. Jól vegyüljön el, morzsalékos állagot kell kapnunk. Ehhez adjuk hozzá a 2 tojássárgáját, és az előzőleg már meleg cukros tejben felfuttatott élesztőt. Majd dolgozzuk ki jól a tésztát. De pár perc alatt szépen összeáll. (én most a tésztába is reszeltem egy kis citromhéjat, és jó lett, úgyhogy ezentúl így fogom csinálni)

A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, majd mind a hármat a tepsi méretéhez igazítva kinyújtjuk. Én gáztepsin sütöttem, de maga a tészta kisebb lett picit. Viszont fontos, hogy nagyon vékonyra nyújtsuk a tésztát. Meg fog kelni eleve, és különben is, az a jó, amikor a töltelék a vastagabb réteg.

A kinyújtott tésztákat rétegezzük. Először is a tepsit jól kivajazzuk, kilisztezzük. Aztán mehet rá az első tészta. Ezt szépen megkenjük baracklekvárral, erre jön a diós réteg (előre kikeverjük a darált diót a porcukorral és a reszelt citromhéjjal). A diónak a felét szórjuk rá, jó vastagon. Majd jön a 2. tészta, erre ugyanúgy lekvár és a dió 2. fele, és a 3. tészta a végén. 

A tetejét villával megszurkáljuk, így nem reped majd meg sütéskor. Viszont a sütés előtt körülbelül egy órát hagyjuk pihenni letakarva. 

A sütőt 180 fokra melegítsük elő, és 40-45 perc alatt süssük meg. 

A csokimázat csak a kihűlt süteményre tegyük.

Egy tálba mérjük ki a kakaót, porcukrot és forró vízzel meg a kevés olajjal szép simára keverjük ki. és oszlassuk el a zserbó tetején. Hagyjuk szépen megdermedni. (Az olajra azért van szükség, mert így lesz szép fényes a zserbónk tetején a csokimáz). 

Éjszakára hagyjuk pihenni, reggelre lesz az igazi. 

Én ezzel a recepttel kívánok békés boldog Karácsonyt mindenkinek! Igazi hagyományos karácsonyi ízek, szerintem nem csak a mi családunkban nélkülözhetetlen része az ünnepeknek... ha van még idő, és türelem és kapacitás a nagy készülődés közepette, akkor érdemes megcsinálni. A siker nem marad el ;)

Boldog Karácsonyt!

PND